RÓKALYUK, a gondolatok búvóhelye – Czinege László művei**************************************************************************************************************************************************************************************************************
Felmelegedés
Jégcsap pendül, hó csikordul, kéményből száll széndioxid, dermedt égből gumibot hull, nemcsak zsír ég, fogy a koksz is.
Eltüzeljük a szemetet,
ömlik szaga a világba
(tűzre kerül majd mindenünk,
mégsem csihad a gáz ára),
fojtó füstje karcinogén,
orrot nedvez, szemet gyötör -
fagyottaknak sovány vigasz:
egyre melegszik a légkör.
Az üvegház fantomjára -
autósra - még több teher,
mért nem hajt vajon kerékpárt
joggingban a sok miniszter?!
Hátha akkor helyreállna,
világvárosunkban a rend...
Hadd szégyellje mélyen magát,
aki vezet - most ez a trend.
Adni is kell, kitől kérnek
így említi a régi jog,
s tisztességes emberekre
ne süljön rá marhabillog.
Ingyenélő nagyhangúak
markában ne gyűljön a jó, -
jámbor, birka nemzetünknek
elkelne néhány hálaszó.
Lehet meleg egyszer - persze,
addig azonban még kivár
semmi létünk - futóhomok,
akár az ígéret - sivár.
Fejünk remeg, léptünk lassul,
hisz' előttünk csak sivatag,
s megszorítások hevében
talán jövőnk is elmarad.
Baktatok a rángó, sikoltó éjben, gennyes az utca, vég-sebeket hord, - girhes macskaként szegődik hozzám, és hamisan ámítva rappel a Hold. Tékozló túrásba téved az elme, pazarló gödrökben ring a sötét, falakról csurog csöbörből-vödörbe a csömör, a vizelet és a köpés. Fogtörő kátyúkba süllyed a nézés: ma sincs pénz, hibába kellene száz, csak karókra és sunyi küszöbre futja; csalt milliók forrnak, - olvad a máz. Eldugott padokon csövesek - sorra, útpadkán, koszban ülnek fiatalok, részegen-bambán lesnek a sorsra: küldhetne már egy rossz Ikaroszt. Alszik az egyterű nagy vasaló, álmodik olcsó, ám tartós hidat, megállóját őrzi tucat csíkos mellény, szundikál bennük a munkástudat. Örömlányok hada lófrál a pályán, odébb a stricik osztják az észt, snóbliban nyernek vándorhatalmat, s újra elosztják a pecsétes pénzt. Kellene már egy monszuneső ide, tapad a szenny és bűzlik a por, Dunába fúlna a város összes mocska, de nincs rajtunk áldás, ez nem az a kor. Baktatok a szennyes, szagos sötétben - seperni kéne, de sittet senki se hord -, girhes macskaként szegődik hozzám, és hamisan ámítva rappel a Hold. 2009-10-13
Lég ellen forgó a szélmalom,
kutyáját csóváló a farok:
öncélból ugat a hatalom,
ám közösből merít a marok.
Csakis saját hasznát szolgálva
csűri-csavarja az érveket,
fösvényen önt a morc molnárja
apró zsákodba egy keveset.
Földről is sepri a porosat
- nevet rád a kegyes grácia -,
feljegyzi mindig az okokat
társa, a hű bürokrácia.
Bársonyba rejtik el a valót,
s kulisszák mögé bújnak, ahol
koncukként mérik szét az adót,
nem nélkülöz, ki velük csahol.
...
Nézd a sok naplopót - mára -, mind jóllakott!
Szuszogva nyúlnak el, arcukon vaskalap,
testük nyugodt, lelkük előregyóntatott,
de álomba süppedő kezük még matat.
Újév közeleg, a régi már zavartan imbolyog, kezében bábu - világos király, pityókásan, torz képpel felzokog: nyitásom anno fedje bölcs homály!
Újév közeleg, a régit szabó hamisan hadar, hisz' molyrágta posztóját rámérte - dicséri, milyen jól mutat, pazar -, hitvány tett, ámde neki megérte. Újév közeleg, szeme kegyetlen, ítélethozó, szájában szikár a szó, hallgatag, nem ígéri, lesz újra dáridó, nyomában csak keserűvíz fakad.
Újév közeleg, másik sorscsapás, akármerről jön, nevében meddő, talmi csillogás - ő is csak elvesz, semmit sem köszön -, alkímikusként újabb Szent Tamás.
Újév érkezett, fején a meleg szőrkalap - deres, ridegen mond szigorú "jó napot!", nézi a táblát, menekvést keres - néhányat lép, míg ina nem vacog.
Újév pityereg, álmait szemfényvesztő lopta meg - míg elődjével bután sakkozott - beleborzong, tudata megremeg: négy lépésben susztermattot kapott.
Újév elmúlt, kék sóhaj a tér, ajka megfagyott, élő csend fülel - holt idő pereg.
Langy ősz után a tél is félkarú,
fagyába - önzőn - már sosem szorít.
Szeretni kéne, ám a háború - tekintetekben - ünnepet borít! Apránként kihűl életünk heve, apad a mélyből lüktető forrás, lándzsánk hegyét elrágja a reve, végszóra hajt fejet néhány kortárs. Csak egyszer élhet minden volt vitéz, pedig ifjúként többről álmodik, rá sem gondol még, milyen sár-nehéz, mikor jövője sírba áldozik. Ma még itt vagyunk... létünk elvisel. Tegyük le terhünk, mit lelkünk cipel!
az elképzelt jövő
lehet bármilyen tiszta
az élet koszos
köznapi
mőbiusz szállítószalagján
amit ma átveszek én
te másként
kapod vissza
egyoldalú az idom
mégis megfordul a való
az érzéseink alatt
gyakorta
meginog a plató
a valóság energiája
húrként forog
nyolcasát álmodban
megláthatod
érdes
rideg
egyélű
átforduló felületén
csak az idő liheg
fut körbe
a semmin andalgunk
súlytalan-könnyedén
(hideg az űr
a tér görbe
az utca zsák
csillogó kirakatokban
sunyítva
drágul a nagykabát)
s talán
örökre egymásba karolva
visszatérő álmunk fogjuk közre
míg a végtelenbe hajlik a hát
Ha nem bírod a középszer falmelléki árnyékát, felfúj s feszít a tudás, mit unalmadban habzsoltál, ha már kiült vad szemedben a jóllakott rettenet, akkor kerülj messze, sóvárgón ne szólíts engemet.
Nem fáj, ha nem magad adod az idő hányadához? Mért uszít belső kényszered, hogy hamisan imádkozz? Mért ragasztasz magadra hivalgó, lopott mázakat? Fürdetéskor úgyis meglátszik, bőrödön hol tapadt...
Eljött a szüreted, nem kell már vágyadat aszalni, szemedben mohóság szikrázik, ám jutalmad talmi, egód hordójában cukron erjedt jelen és a múlt, de a jövő cseberéből borod - ismét kiborult.
gondolatom - álmatag,
agyamban a part szakad,
bontja bánat-hullámverés,
tengerárnyi emlékezés.
múlik elmém, s életem,
napjaim mind jégverem.
éjszakám csak karmazsin
színnel pislákoló kín,
nem izzik, mint olvadt vas, hiába bű-báj tavasz.
keserű só szájam íze,
száraz, mindennapok dísze
a gorombaság, talmi szó,
kopjafámra jelet ró. gyors elmúlásba vivő út,
az ihatatlan vizű kút,
posványában nincs tükörkép,
iszapba fúlt időmérték.
ásni kéne tiszta kutat,
remélve, hogy forrás fakad,
tükre lenne vágyott álmom,
jövőbe szórt bizományom.
kerülget egy érzés torz árnyékként követ zavarnám világgá úgy dobnék rá követ mikor visszanézek kushad mint a kutya lábnyomom nyaldossa ég szemében gyufa félek hogy tévedek de érzem a lényét forgatja szemeit szikráztatja mérgét szakadt kabátomban pár fémpénzt találok izzadó marékkal szeme közé vágok mindenütt a sötét csak két izzó parázs rohan a távolba halkul a csaholás...
Fonnyadzik elmémben a setét, bús idő,
érzem tagjaimban: fájt nyit meg a jövő.
Ráró gondolatom éjszakában járó,
tudás szenvedélyem böglyöt utánzó.
Bár semmibe haraptam ivor fogakkal,
részeg hajnalokon horhosban kutattam.
Későn nyílt fel szemem, látásom még homály,
tétova tanaim lomtára: csúf hodály.
Száz felé félúton, merengésem groteszk,
gond kavarog bennem, s gazdátlan arabeszk.
Szédülés környékez, kimarjult a kedvem,
akárhogy számolom, nyolc nap múlva ötven.
Hajnalodik, halkan haldoklik az éj, égi kertjét kondenzcsíkok túrják szét.
Az ablak, hol állok: világegyetem,
időm formuláit innen figyelem.
Rács - mely eddig sokat nem takart, most teret nyer.
Hámló rozsdarétege új festésért perel.
Sarka: pókok gyarmata - szemem még fókuszál -
kusza hálójukon a gondolat-szél riszál.
Egy üzenet hull bele: aprócska muslinca.
Két pók fedi fel magát - hiába volt titka -
rohanva araszol - vagy araszolva rohan?
A másik sarokból is megindul a roham.
Középtájon azonban, csak egymást találják,
s morcos indulattal nyolc lábukat darálják.
Előpukkan a nap, sóhajt a reggeli szél -
elszáll a muslinca, a rabul ejtett levél.
Potyognak a póklábak, ízek, béna percek,
(így emberként átélve: forró lett a helyzet)
végül a két póktest halkan huppan a kőre,
majd - emlékezz mérgükre - ne légy ilyen dőre.
apa mi az, hogy vasárnap
hajnalban a pongrácon
kinn volt a trafik?
azért egyél rendesen!
fröcsögsz, szerte-szét
hullik a szádból a tojás.
kit zavar, hogy 80-nal mentél,
mikor senki nem volt az egész
utcában - teljesen hülyék?
nem teszem le a lejátszót!
tegnap töltöttük fel a biankánál
a zimmer 483 lívet a th-tól.
bill egyáltalán nem köcsög,
egyébként is nekem tom jön be,
meg a lostprophets-ből a stu.
jaj fater, te olyan öreg vagy már,
Hajnalodik, halkan haldoklik az éj,
Hozzászólások (0)
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!