RÓKALYUK, a gondolatok búvóhelye ***************************************************************************************************************************************************************************************************
Időátvonulás
Tavaszt füleltem március csalóka csendjében, 2010. március 12.
******************************************************************************************************************************************************************************** Nyárvégi éj
Kiseperte holdudvarát, benne táncolt egész este - dalol az éj, bontja haját, barnán fénylik pucér teste. Lator szellő súg fülébe - simogató hangja botor, csiklandóan nyúl ölébe, nevetésük hullámfodor. Ropog az ágy, deszkája ég, elparázslik, akár a nyár - ősz kacsint az ég peremén, s szikrát gyűjt a látóhatár.
2007-08-07 *******************************************************************************************************************************
ősz-irány
őszben úszó levél
2008. szeptember 24.
*********************************************************************************************************
Ködben
Fehér párán fetreng az éj vadul,
tömött takarója a földre hull.
Homály leskelődik, tétova fény,
az úttest is inog - vonzza a kéj.
Mint dühöngő vadvízen zátonyok,
bukkannak fel sötét kőpásztorok.
Haramialelkük sárkánytorok,
ködcsizmában álló éles sarok.
Ismerős utca, csalóka sziget,
az ingoványból egy ház méreget.
Hazaérkeztem, vagy talán álom -
s odaát jártam a túlvilágon?
Szédülve szállok ki, szinte még félvakon,
tűnő kísértetem ingujját markolom.
Pattogó tűz mellett, szűnik a látomás,
felbontom boromat, s mondok egy áldomást . 2006-12-13
Vándor ősz
Még tűz a Nap, és varr a fű, foltot ölt a sok szorgos tű.
Tarka tájban a természet
bohóc képe - kész festészet.
Tanyát vert a vén vándor-ősz,
a hajlott hátú levélcsősz.
Kunyhó körül csendet seper,
nyár álmokat hálni terel.
Ezüst haja légben lebeg,
köd kezéből - a szellemek
isszák harmat-hűvös borát.
Táncot járnak az árnycsodák.
Lenge széllel versenyt lépek,
porral szállnak szürke képek -
apró tüzek füsttel égnek...
Borzongatnak rég-emlékek.
2007-10-07
Szeptember végén
Nap felé fordítom
kerti hintaágyam,
eldajkálom magam
koraőszi nyárban.
Zuhan a gondolat
ólomként, magától -
lehunyt szemeimben
megérint a távol.
Tóparton ülök most,
csendbe zár a nádas -
csillámló víztükör
nyugodt fénye bágyaszt.
Úszóval horgászom,
hullámon bukdácsol -
lehunyt szemeimben
megérint a távol.
Katonásan állok,
zöld határ őrzője -
rozsdás vastoronyból
nézek jövendőbe.
Előttem búzaföld
délibábbal táncol -
lehunyt szemeimben
megérint a távol.
Kisgyermekké válok,
fekszem tágas réten -
kinyújtott kezekkel
csomót kötök égen.
Illatok, emlékek
megmaradnak mától -
lehunyt szemeimben
megérint a távol.
Kompot küld az álom,
elalszom a révén -
ringat sok nyáremlék
most, szeptember végén.
2006-09-25
*********************************************************************************************************
Vissza a lap tetejére
Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.
Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.
Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.
Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.
Az alkalmazás használatához Flash playerre van szükség.
Hozzászólások (0)
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!